Rájöttem, hogy a horgolás kellemes elfoglaltság. Nem ambicionáltam, hogy a csipketerítők felé fejlődjek, részben mert a nagymamától maradt még egy csomó, másrészt nincs hová tennem, nem olyan a lakásunk.
És mert Maczy mindig a példaképem volt, ha a kézügyességet érintő dolog került szóba, az ő egyik blogbejegyzése inspirált arra, hogy megpróbálkozzam ezzel:
Ez a csiga volt az első. Még problémás egy kicsit a mérete: ez a csiga nem férne be a házába. Nosza, próbálkozzunk tovább!
Ekkor vérszemet kaptam. És nagyon jó ötleteket szereztem a ezen az oldalon. Mindjárt itt van Ormányka:
Aztán jött a többi.
Ebből a kutyuliból rögtön a fényképezés után nyuszi lett, mert felvarrtam a fülét a feje tetejére.
"Testvére", mellyel egyszerre készült, egy cicamica.
Jó helyre került mindkettő.
Az ő eredeti neve Béla, de aztán a gazdája átkeresztelte Bercire. Arra is hallgat.
Nem sokkal utána Béluci is megszületett.
És sorra jöttek a többiek:
Róka komából kettő is készült. Egyik közülük ma Bécsben él.
Aztán előmásztak ők:
Jöttek még sokan...
Azért nem mindig sikerül ám...
A következő dagadt és bamba kutyát felfejtettem, ne maradjon ilyen szegény.
Az utóda sokkal csinosabb lett. Az alábbi képen a balszélen.
Eddigi főművem azonban a két bagoly.
A hó-
És jön majd még a többi...
